Annak idején, egy tananyag összeállítása közben szembesültem azzal, hogy magyar  nyelven nehéz jó szakmai anyagot találni a világhálón. Ugyanez angolul egyszerűbb , sőt: a bőség zavara fenyeget. (Nagy nyelvterület, ugye. Bizonyára németül is könnyű dolgom lenne, de a német nyelvterület felderítése nem az én dolgom lesz: nem bírom a nyelvet.)
Kis lépést tettem, hogy javítsak a helyzeten.
Indítottam egy új blogot, ASZTALOS SZERKEZETEK címmel.
Ajánlom szakmabelieknek, hobbiasztalosoknak, faipari szakmát tanuló diákoknak és tanáraiknak szíves felhasználásra.
Az első bejegyzés a fejelőlécről szól, hamarosan várhatóak egyéb lapmerevítő megoldások.
Olvassák-olvassátok, szabad hozzászólni, vitatkozni, témát ajánlani is...
 

(A képek a műhelyemből származnak.)

http://szerkezet.blog.hu/

Már megint ez a külföldre mutogatás...

Addig addig bóklásztam a hálón, amíg egy angol szakmai fórumnál elakadtam. Időnként belenéztem, aztán azon kaptam magam, hogy rendszeresen olvasom, majd regisztráltam, aztán függő lettem. Nem szupermenek írják: derék angol mesteremberek, lelkes hobbisták, érdeklődők. Tudjuk, történelmi és gazdasági okai vannak, de ezzel együtt el kell fogadni, sokat lehet tanulni tőlük. Sokat KELL tanulni...
(Például azt a nyitottságot, amivel a messziről jött  kollegát fogadják:) )

Magam is éltettem sokáig egy mítoszt a káeurópai nyomorból eredeztetett buher-zsenialitásról. (ti.: A gyenge technikai háttérrel rendelkező magyar szakember kénytelen agyafúrt házilagos megoldásokkal csodát csinálni, míg a  csoda-célgépekkel dolgozó európai kollegája elbutul, és csak arra képes, amit a masinái alapból lehetővé tesznek.)  Az angol (amerikai, ausztrál stb...) mestereket látva ki kellett józanodnom: legalább olyan kreatívak, mint a sárból aranyat készítő hazai szaktársak.

És ehhez hozzáadódik az, hogy régóta jólétben élnek, vagyis van idejük, igényes és fizetőképes vásárlórétegük. (Tudom, mi véreztünk ki a töröktatár szipoly alatt-miatt, ők pedig közben ápolgatták a házaikat - de ezen most kár rágódni.)
És van még valamijük: régi-régi technikai kultúrájuk. És rendelkeznek ezen kívül valami csodálatra méltó modern konzervativizmussal. Szeretik a régi dolgokat, de ez nem válik el a moderntől. A hagyományt nem csak úgy őrzik, hogy mintát profiloznak minden marható élbe ha kell ha nem. 

Lássuk csak:

 Ez itt egy dohányzóasztal.  Steve Allford munkája.  Kell magyarázni? Mai darab. A korszerűsége mellett mind a látható, mind a rejtett részei kézműves gondossággal vannak kialakítva.  És mivel a formát a minimumra redukálta, megengedheti magának, hogy - hadd szóljon! - engedje tobzódni a kőris rajzolatát (húrmetszet).  

Vagy itt van Jacob Butler, a posztjai alapján amolyan morózus öregúrnak képzelném (valószínűleg nem az).
Egy kép az oldaláról, a többit nézzék/nézzétek meg ott.

 És végül az egyik kedvencem, Matty. Sajnos nincs honlapja, és a teljes nevét sem tudom. Az alábbio képek az egyik fórum-topikjából származnak.

Már-már unom magam, hogy megint bölcsőkről - és megint a sajátjaimról - írok. De úgy tűnik, bár tömegek nem használják, akit érdekel, nagy gondot fordít arra, miben ringatja a kicsinyét. Szinte minden újabb formai-szerkezeti megoldást a leendő megrendelők kértek vagy inspiráltak.  Így volt ez az első lengő kivitelnél is - és a legújabbnál szintúgy. Ez egy nagyon kedves, ikreket váró  édesanyával közös kreatúránk.

Első körben két bölcsőről volt szó, aztán felmerült, hogy kényelmi szempontból össze lehetne kötni őket. Végül a legegyszerűbb megoldás győzött: a babák egymás mellé, egy "kosárba" kerülnek, reményeink szerint mindkettőjük örömére. A felfüggesztésnél szakítottunk a merev rudazattal. A kötél összetettebb ringó mozgást tesz lehetővé. (A mindenféle lengő-hintázó mozgás csecsemőkre gyakorolt kedvező hatásáról bővebben olvashatun ide kattintva.)

Az érdekesség kedvéért beteszek két korábbi rajzot:

 A felső egy korábbi elgondolást mutat, az alsó többé-kevésbé azt, ami megvalósult. A levelezésünkben ez sokáig "Mackómamás" néven futott, a mackóforma néni miatt, akit a méret érzékeltetése miatt voltam bátor odarajzolni. A bölcső végül magasabb lett, kb 170 cm.

És még néhány kép, kommentár nélkül: 

Néhány frissen felfedezett link. Szorosan vagy kevésbé, de kapcsolódnak hozzánk.

Elsőként a Tárgymutató. Design. Vagy mondhatnám, hogy ismeretterjesztés kezdőknek és haladóknak design témakörben.

Aztán innen jutottam el a kicsit nagyobb kanállal merítő inspiral.hu oldalra. Design, építészet, és egyebek. Nem sorolom fel az oldal menüpontjait, tessék megnézni. A képek is innen származnak.

Az FSC tanúsítványról is találtam egy jó anyagot végre, a tudatosvasarlo.hu-n. Röviden, annak, aki még nem hallott róla: létezik egy tanúsítvány, ami igazolja, hogy felelős erdőgazdálkodásból származó alapanyagot használtak fel bútorhoz, papírhoz, csomagoláshoz, stb. FSC, azaz Forest Stewardship Council. Ami tetszik, hogy a stewardship szóra a szótárak a sáfárkodást is megadják. Ennek jó csengése van. (Az angol szó nekem tetsző magyar megfelelője németből ered:) )

 "2008 januárjában JK Rowling, a Harry Potter könyvek szerzője leállíttatta a könyvéből készült finn fordítás helyi papírra történő nyomtatását, mivel a papír nem rendelkezett FSC tanúsítvánnyal."

Időközben találkoztam egy másik tanúsítással. Az 1999-ben alapított nonprofit PEFC, amennyire látom, leginkább a csatlakozó államok szabványainak, fagazdasági szabályozásának összehangolására törekszik.  (Programme for the Endorsement of Forest Certification schemes - Program az erdészeti tanusítási rendszerek összehangolásához. Vigyázat, nagyon hevenyészett fordítás!)

Elkészült  egy fürdőszobai polc.

Egy barátomnak, közel egy év alatt. Ennek kapcsán két korábbi posztra is érdemes visszautalni. Egyik az eperfás, ahol beszámoltam róla, hogy elővettem hozzá az anyagot. Van ott egy kép, amin citromsárgára (akácsárgára) gyalulva látható az egyszer már csokoládébarnára érett deszka. Aztán összefogaztam a kávát, megcsináltam az ajtókat, és hagytam a műhelyben állni az egészet. Jól tettem (- bár a barátom, akihez került, más véleményt fogalmazott meg ez ügyben). Így nem egy idegen lakás fürdőjében kellett figyelemmel kísérnem, hogyan érik be az anyag. Lassan lassan sárgult és porosodott nálam a majdnem kész bútor. Aztán átcsiszoltam, összeraktam amit kellett, megcsináltam az ajtófogantyúkat. Aztán beolajoztam... Aztán fölhördültem... Ez lett:

 Annak idején az anyaghoz terveztem a bútort, rá akartam játszani a szíjács-geszt kontrasztra.

Azt képzeltem el, amit most láttam:

És itt kapcsolódik ennek a polcnak az anyagválogatása a másik poszthoz, ahol a fenyőbútorok kapcsán a frízek, ajtóbetétek és fiókelők kiválasztásáról írtam.

Van itt egy korpusz (káva), amelynél a világosabb részt következetesen a frontfelület felé forgattam. Aztán van két ajtó, ahol a szokástól eltérően a vízszintes frízeket engedtem végigfutni, hogy folytatódjon azokon is a kontraszt. És van ezeken az ajtókon egy fogantyú-pár, a két fogantyú egy darab anyag kettévágásával készült:

Vásárhelyi Jánostól hallottam egy konferencián: nem is érti, miért asztalosnak hívják az asztalost, noha az igazi kunszt (kunst!) a székcsinálásban van.

Ettől függetlenül, de évek óta foglalkoztat a dolog: ha éppen igény (megrendelés) nincs is rá, valami féle ülőbútor mindig motoszkál a fejemben. Gyűlnek a vázlatok,  egy-egy terv-féle is készül. Most végre elkészült néhány bemutatható tanulmány-szék. A tesztelésük azt mutatja, használhatók.

 Fel is kerültek a honlapomra.

Íme:

 Ami miatt érdekesek lehetnek: a háttámlarugalmas, rétegelt  falemez. Anyagától, vastagságától függő mértékben rugalmas. Vagyis ha hátra dőlünk rajta, hajlik. Mindig van egy kis mozgása, ennek köszönhetően az izmaink nem teljesen statikusan terhelődnek - kevésbé fáradunk el. (Az igazi az lesz, ha az ülőlapnak is lesz egy kis kilengése - tervek már vannak rá.)

El tudom képzelni étkezőbe, tárgyalóba...

És egy keményebb forma...

Sajnos a karakteres dió lap elviszi a szemet, a következő darab szolídabb anyagból lesz. Mivel itt van egy íves támasz, ami határt szab a támla mozgásának, hajlékonyabb anyagból készülhet. Bár a tesztelésben részt vevő ismerősök a merevebb hátlapot szeretik, kipróbáltam egy 7 milliméteres furnérozott rétegelt lemezzel. Túl kellett  jutni az első meghökkenésen - és azóta  nagyon élvezem. Kényelmes.  

Nem lett még a kedvencem, de próbálok megbarátkozni a következő darabokkal. A leendő szék-tulajdonosok az egyenes vagy felfelé szűkülő táblától berzenkednek, ezért kapták az alább látható antopomorf kísérletet. És tetszik nekik - legalábbis joban mint a fenti.

És ha már székekkel fogllkoztam, elővettem két, külön-külön, jó régen készített cseresznyefa szék képeit. (A másik a honlapomon, a hagyomány fül alatt.)

 A képen egy igazi Maxlund, egy békebeli iparos látható . Kályhacső nadrág, kockás ing, sörtebajusz. 24 munkában töltött év, elsősorban belsőépítészet.

Ha őszinte vagyok magammal, elismerem, hogy nem ragadott igazán magával a mester. De a munkái talán elárulnak valamit a svéd kézművességről. Nincs csinnadratta, komolyság van, de áthatja a derű. És nem nehezedik rá a nálunk gyakori konzervatív tekintélytisztelet. Rendben van, na...

...és a többi...

A Google fordítóprogramja segítségével kísérleteztem a közelmúltban. A finn kaland sikere nem ismétlődött meg. Dán és svéd oldalakat szerettem volna találni, egyedileg, kézimunkával készített mai fa bútorokkal. Dániában leginkább designereket találtam (jókat!) és tömeggyártott bútorokat. Svédországban bútort sokat. Pedig minden lehetsége keresőszót és azok kombinációját kipróbáltam. Ami még fából van, az a "Gustavianska möbler" tömege volt. 

Aztán rátaláltam a GAD-ra és Max Lund-ra.  Előbb a GAD:

A Gotland szigeten, Visby városkában van ez a gyár. Gyárnak írom, de: rönkben kerül be hozzájuk az anyag, mindvégig figyelemmel kísérik, melyik darab honnan kerül ki és hova jut. A bútoralkatrészekre nem csak a cég "mesterjegye" kerül rá, hanem az azt készítő dolgozó kézjegye és a dátum is. Egyszerű, hagyományos fakötések, tölgyfa. Minden olyan normális. És a városka is gyönyörű.

És még néhány kép...

Rendre kellemetlen érzésem támad, ha meghallom a szót. El van ez fuserálva. Ha nem sikerül rögtön másra gondolnom, beugranak a tömegesen kókányolt, csíkos lapanyagból egybecsinál dobozok. (Szakmai eszköztár: ck-csavar, lamello, kontraprofil.) Többnyire valami középszerű reklámszlogennel.

De:

Véreim! Ne higgyetek a látszatnak! Lehet bútort készíteni fenyőfából is! (Persze ezt azért sejthettük, magam is elkövettem már ilyesmit, a honlapomon fent van.)

Egy barátomnak csináltunk konyhabútor ajtókat, erdei fenyőből. Igyekeztem úgy válogatni az anyagokat, ahogy az hagyományosan megszokott, a szakma szabályai szerint. (Nem mindig szeretem követni a dogmákat, de itt a legtöbb esetben indokolt.) Vagyis: a keretek frízei "unalmas", csíkos anyagból (sugármetszet), a fillungok (magyarul deszka v. lemezbetét) rajzos, "flóderos" felületek. A kész ajtókat nem tudtam fotózni még, de a betétek megvannak.

A képen egymás mellé állítva fotóztam a betét-lemezeket. Alább pedig egy darab fillung (elfektetve, hogy jobb legyen az oldalkép):

 Van képem egy kőris ajtópárról , amin látható, hogyan illik összeválogatni a keret-betét anyagokat. Azon túl, hogy a fillungok szimmetrikusan rímelnek egymásra, talán látható, hogy a bal és a jobb oldali ajtó felső frízei egy anyagból származnak, ugyanez igaz az alsó vízszintes elemekre is. És ami a függőleges anyagokat illeti, már nem is folytatom.

  És néhány szó az egymás mellé kerülő fiókokról. Ha valami nem szól ez ellen, fiókelőket is gazdag grafikájú anyagból tartom jónak készíteni. És ha már így van, természetesen az egy vízszintes sávba kerülőkön itt is folytatódik a rajzolat. A képen a fenti ajtó alatti bútorrészlet szerepel:

És ami a végső lökést adta a poszthoz: a minap megmutattak egy új konyhabútort. Ismerem az asztalost, aki készítette, csak elismerően nyilatkozhatok róla. Alapos, nálam pontosabb, a legjobb szakemberek közül való, pedig talán még  harminc éves sincs.
A bútor minden részlete pontos, az illeszkedések hibátlanok, a felületkezelés boszorkányosan egyöntetű. Az egyébként elégedett házigazda azt mondta, nagyon jó a bútor, de nem érti miért van, hogy már-már műanyagnak érzi.

Hát azért, kollégák, barkácsolók és bútorvásárlók, mert az ajtóknak arca kellene hogy legyen. Értsd: a fillung jó, ha rajzos anyagból van. És még jobb, ha a szomszédos fillungok szimmetrikusak, amennyire az anyag ezt persze segíti. (Az említett konyha betétjei egyébként nem esetlegesen készültek, nagy gonddal összeválogatott, unalmasan csíkos darabok voltak.)

Ez már nagyon szakmai, de le kellene számolni egy tévhittel. Szélesbítő toldással létre lehet hozni alig vetemedő lapanyagot, ha 40-45 mm széles darabokból képezünk felületet. Ha tisztességesen forgatjuk össze az anyagot, még nem is lesz nagyon "parkettamintás" a felület. De ez fillungnak, bútorfrontnak NEM JÓ.

Cupboard

Az ívelt frontfelületű kőrisfa asztal meglehetős népszerűségnek örvend. Többen keresnének viszont egyszerűbb, de hasonlóan alapos részlet-kidolgozással bíró gyerek íróasztalt.

Íme...

Először két asztal.  Illetve egy asztal két változata. Külön konténerrel készülne, kis helyre is betehető, mert oldalt nem zárt, könnyű ki-be szállni.

Egyébként ha akarom gyerek íróasztal, ha akarom felnőtt.

   És egy mackósabb megoldás. A bal oldali láb és a jobb oldali, a padlóig futó fiókfogantyú-sor azonos elölnézeti képet mutat: domború felületű függőleges oszlop. Lehet a rajz szerinti módon eltérő színű fából, de el tudok képzelni egy visszafogottabb megjelenést is: a bútortesttel azonos anyaból kialakított lábbal és fogantyúkkal.

 Természetesen készülhet "jobbos" és "balos" kivitelben is:

Végül egy kis rutin. Ha valaki ezt szereti...
A rajzok nem túl sikeresek.
Fogantyú mint a Luca komódon. 

Megint a talpas bölcső.
A kép amolyan hangulatkeltő alapozás. Alább szerkezeti megoldások, fázisfotók jönnek. Aztán a végén talán valami a faragott mintákról-ból is.
Ami a legtöbbet elmond a szerkezetről, az a láb:

Látható, alaposan keresztül-kasul van fúrva. Ahogy a pillérszerkezetű bútoroknál ez általános. Akkoriban a végdeszka felső részébe is tettem egy idegen csapot, amit átengedtem a lábon. Felette volt egy tipli, és ahol elfért, 3 kex (lamello). Aztán az idegen csapot túlzásnak találtam - az alsó összekötő ékelt csapja roppant erősen és pontos szögben tartja a bölcső végét. Ráadásul nem szeretem, hogy a végdeszka a felső részen van fixálva, és ha zsugorodni támadna kedve, alul, az összekötő felett rés támadna. (A kex nem kap sok ragasztót, hogy ha kell, engedje mozdulni a deszkát, inkább, mint hogy az repedjen.)
A következő kép felső része a korábbi, az alsó a mostanában alkalmazott megoldást  mutatja.

 Néhány kép az összeállításról:

A hossz-oldalról külön sajnos nincs képem. Van viszont a hosszoldal és a végek összeállításának egyes fázisairól.
Mindenekelőtt  a csapok és a csaprések kialakításáról. Alább  látható (már amennyire), de a kész darabon is megfigyelhető, hogy a csapok nem teljes szélességükben mennek át a lábakon. Ennek két oka van.

• Egyrészt ahol egy helyen, de két irányból csatlakozik a pillérhez (lábhoz) csapos darab, el kell helyezni mindkét alkatrész csapjait. Ennek jól látható példája az emberpolc névre hallgató pihenőágyam sarokcsomópontja is.
• Másik oldalról a túl széles, ékkel is megfeszített csap  szétrepesztheti a lábat.

A hosszirányú összeállítás fázisai:

Ami jó, az jó – mondta egy mindig kekec öregúr az egyik bútoromra a minap. Ezt kell mondanom az itt látható bölcsőre is. Lenyűgöz.

Megnyerő forma, szép részletek, jó anyagok, egyszerűség. Ennyi.

Alább említettem, hogy visszatérek az ott megmutatott kőrisfa íróasztalra.

Ide teszek néhány képet, amik a honlapra nem kerül(het)nek fel ilyen-olyan okok miatt. Leginkább amolyan "werk-fotók", a műhelyben rögzített pillanatok, vagy szerkezeti, formai részletek.

Az elején a lapmerevítés: fecskefarkú beeresztés. Ami az első képen látható, az a végeredmény.

Alapszabály, hogy a hevedert NEM SZABAD BERAGASZTANI. A lényege veszne el: ti. hogy a lap, aminek az egyenességét biztosítani hivatott, mozogni tudjon rajta. A fáma szerint a hevederárok végébe szabad tenni egy kis enyvet, hogy egy ponton rögzítve legyen. (Lejjebb, a japán fűrészes képen látható az a pont - az árok még látható vége - ahova mehetne a ragasztó.) Én inkább egy tiplivel szoktam egy ponton megfogni a hevedert. Vigyázni kell, hogy a lap túloldalán ne nézzen ki. Hallottam már olyant, hogy rugalmas anyaggal (siloplast) ragasztották be.

 ...és mindebből ennyi látszik a kész asztalon, hátul. A heveder azért nem érhet ki a hátsó élig, merta a lap esetleges zsugorodásakor kilógna a vége. A végét be lehetett volna foltozni. Itt úgy döntöttem, nem takargatom a részleteket.

A fiókelők ívének az elkészítéséhez kellett egy olyan alap, ami az asztalban elfoglalt majdani pozícióban tartotta az anyagokat.

És a vége ömlesztve. Fiókkihúzó, fogazás, kőrisfa közelről, műhely...

Az alábbi két részleten a kőris gazdag grafikus erezete is megmutatkozik.

Bölcső

A faktura.hu oldal a leglátogatottabb lapja a hagyomány fül alatti bölcső. Ez indított arra, hogy bölcső ügyben tovább menjek, készítsek egyszerűbb vonalú, és függesztett darabokat is. Úgy tűnt, érdemes külön oldalon összegyűjteni ezeket - ez a bölcsőbolt.hu. Ami az eddig említett helyekről kimaradt, az kerül ide: szerkezeti részletek, „werk” fotók, munkafázisok. Nem csak szakembereknek: leendő bölcsőhasználóknak is tanulságos lehet.

A fent látható kép egy cseresznyefa bölcső, örök darab: ékelt átmenő csapokkal van összerakva. Egyik végén Nap, a másikon Hold faragás.

Ez a típus meglehetős sikerrel szerepel mint nászajándék. Mivel szétszedhetetlen - igazából: szétrobbanthatatlan - darab, aki kapja, kénytelen együtt lakni egy kb 1 m x 70 x 70 cm-es bútorral. Ezt persze nem kell sorscsapásként megélni: Adott egy eszköz, amiben a gyerek mellett tárolható ágynemű, játék, (virág?) stb...
Aki mégsem akar magának bölcsőt mint tárolóbútort, vehet lapra szerelt kivitelt. Ez postán is továbbítható, ha a baba kinövi szétszedhető, elrakható, vagy egy kisautó hátsó ülésén elszállítható a barátokhoz továbbfelhasználásra.  Az alábbi képen : lapra szerelt bölcső, faragással, natúr felülettel (olajozva sincs).

És ugyanez egyszerűbben: az oldalsó pálcasor esztergált mintás helyett lehet egyenes, lekerekített hasáb. Szintén erdei fenyő, de itt olajozva és viaszolva.

Friss darab (2009. január 18.) Öröm volt vele a munka. Kőrisfa.

És ugyanez a honlapomon...

Részletek később, egyelőre ennyi:

Többen érdeklődtek, hogy hasonló alapossággal kimunkált, de egyszerűbb formájú asztal nem készül-e, olcsóbb (fenyő vagy bükk) anyagból. Készülhet, tervek itt...

November 21.-én nyílt meg Scheiber Katalinnal közös kiállításunk Szombathelyen, a Vitalitas Galériában. A leghúzósabb darab, az egyetlen szoborszerű bútor sajnos nem készült el a megnyitóra. Hát most itt van:

 A kerámia Megyesi Andrea munkája.

A tervezés oroszlánrészét  ScheiberKatalin végezte, magam  a pontos arányok kialakításáért, és a szerkezetért vagyok felelős. És igyekeztem kihasználni a fa nyújtotta lehetőségeket. Ha dióval dolgozom, mindig "magába ránt" az anyag. Már unom elmondani, de mindig eszembe jut: ha a kőris rajzolata grafika, a diófa felülete barokk olajfestmény. A munka leginkább érdekes része a rajzolatos felületek válogatása, forgatása volt. És a legizgalmasabb pillanat: mikor az olaj elterült, és felfénylettek az anyag igazi, mély színei.

És még néhány kép:

Régen volt, hogy kaptam néhány eperfa deszkát. Egy fürdőszobai polchoz vettem elő őket nemrég. Annak idején tanultam, hogy csokoládébarnára érik, mégis meglepett. Sajnos gyaluláskor elrontottam a színét, de bízom benne, hogy idővel megint bebarnul.

Íme:

És gyalulva:

Az eper vs. szeder etimológiai fejtegetést most mellőzöm, ha valaki kíváncsi rá, olvashat róla itt és itt.

A legegyszerűbb bútor, és egy tökéletes szerkezet.

Megszámoltam, lucaszéke csak úgy lehetne (13 db alkatrész), ha minden lábvégbe 2 ék menne.

És néhány kép a műhelyből:

Tegnapelőtt beütöttem a keresőbe a huonekalu szót (bútor, finnül). Mellbevágó volt az eredmény: az első oldalon behozott találatok közül -igaz, az egyik egy gyűjteményt tartalmazott - öt olyan lapot találtam, ami lenyűgözött. Elmentettem őket, aztán másnap kettőt kitöröltem. A maradék is elég csemegét nyújt:

Mindkét kép Uolevi Nurmi oldaláról származik. A felső egy asztal részlete, sajátos és hajszálpontosan elkészített fecskefarkú beeresztéssel. Az alsó egy suszterszék (fejőszék, sámli, lucaszéke). Mintha szilfából lennének. (Ha valaki biztosat tud, jelezze.) Láthatóan kézi megmunkálás, pontos, ötletes, egyszerű.

A másik: Markku Korpa oldala. A beköszönő bútor,a "puusohva" - gondolom "fa szófa" - nem a kedvencem, de találtam itt is kis csodákat. A seinakaappi (faliszekrény) tölgyfából van. A tölgyet magam nem igazán kedvelem mint bútoranyagot, de herra Markku Korpa lehet, hogy megváltoztatja a véleményemet.

A következő képen (maustekaappi) látszik, hogy a mester nem maszatolja el a részleteket. Első ránézésre nem sikerült rájönnöm, hogy mi indokolja a fecskefarkú betétet (hevedert?). Bizonyára ebbe szalad bele a fa vagy fém tengely, de az foroghatna az előkeret anyagában is. De csodálkoznék, ha ok nélkül került volna oda. Megpróbálom megfejteni.

 Fat Douglas művésznéven fut (Jouni Repo puuseppa - asztalos). A kisebb tárgyai tetszenek. (Pienesinet)

És kis szószedet a fentiekhez:

puu - fa

kaappi - szekrény

seinakaappi - faliszekrény

maustekaappi - fűszeresszekrény

puuseppa - asztalos

Egyébként nem beszélek finnül - sajnos. Tegnap megpróbáltam finn-magyar magyar-finn kisalakú szótárakat venni. Nincs. Kéziszótár, nagyszótár van, kisméretűt mostanában nem adtak ki. (Érdekesség, hogy a szombathelyi boltban, ahol érdeklődtem, több, néhány ezer fős létszámú finnugor nép szótárát is láttam. Ez is valami.)

A blog rövid ideig szünetelt. Ennek oka a képeken, alant: a kisebbik kedden született.

Ez egy körtefa pánt (zsanér, "magyarul") egy juhar faliszekrényen. Egy tanítványom készítette, évekkel ezelőtt. Akár én is csinálhattam volna egyébként.

Érdekesség, hogy az ajtóra kerülő (a képen középső) darabot három részből ragasztotta össze. A középső, világos csík egy 4 mm vastag rétegelt lemez. Ez a rétegelt szerkezet nem engedi eltörni a fát a szálak mentén.

Ha a kezembe kerül a cd, felrakom a szekrény képeit. Érdekes darab. A készítő édesapja kádár, és ez tükröződik a fiú munkáján is.

További érdekes szerkezetek a honlapom vonatkozó részén: http://www.faktura.hu/szerkezet.htm

Hogy valami hazai is legyen majdnem az elején. Az alant látható tárgy rendeltetése szerint borospalack-tartó. Amúgy nászajándék volt. Működőképes, ki van próbálva.

Sajnos a képeim nagy része a másik - szervizben lábadozó -  gépünkön van, a photoshoppal együtt, ezért most ilyenek a fotók, háttérrel együtt.

Hegyi juharból készült.