Íróasztal
Van egy kép ebben a posztban. A legelső. Ez is azok közé a bútorok közé tartozik, amiket nem igazán szeretnék még egyszer ugyanúgy elkészíteni. De a hangulata megtetszett egy kisfiúnak, tervezni kellett egy hasonlót.
Vannak bútorok, amiknél nagyon nem mindegy, hogy hol, milyen hangulatban születnek meg. Ennek az első rajza egy napsütéses tavaszi délután készült, a szombathelyi Dési iskola előtt egy padon. Fél órám volt, a fiam csellóórája közben vettem elő a rajzmappát. Ötletek már voltak, nem nulláról kezdődött a munka. Ez készült:
A kisfiú (a csellós) elégedett volt vele. A biztonság kedvéért lerajzoltatta velem az autónkat is, és mehettünk tovább.
Aztán lettek variációk is, a poszt végén lesz egy indafotós galéria, abban több változat is megjelenik.
Az asztal a műhelyszlengben a "Lóláb" munkanevet kapta.
Kellett hozzá egy szék is. Nem a már bevált ergonomikus ülőbútor került mellé. Egy teljesen hagyományos, négylábú, asztalos szerkezetű széket terveztem, állítható magasságú lábtámasszal kiegészítve . A bejegyzés második felében arról is lesznek képek.
Nagy meglepetéseket nem ígért a munka, de több volt egyszerű rutinnál. Megszerettem (különben nem írnék róla), kedves, érdekes részletei alakultak ki. Genetikai csavar, hogy egy lólábú asztalnak hogyan lehet Röfi nevű gyermeke. De így lett, erre a fiókos szekrénykére nem tudok másként gondolni, mint egy eleven, sivalkodó okos kis malacra.A látszat csal, nem kettő, hanem három fiók lakik benne:
A széket, ami a bútor mellé került, el tudnám képzelni egy étkezőasztal társaságában is. Sőt, leginkább ott tudom elképzelni :)
De igyekszik Ő megfelelni a szerepének, nem is sikertelenül. Lássuk csak a már említett, állítható magasságú lábtámasszal:
Az asztal égerfából készült el. Nagyon szeretem ezt az anyagot gyerekbútorokhoz. Homogén, és olajozva kellemes meleg, barátságos színe, fénye van. A széket viszont mindenképpen keményfából akartam, az bükkfából van.
Végül pedig az a galéria, amiben több kép, illetve különféle vázlatok is vannak a bútoregyüttesről: