Lett két ágy.
Felnőtt méretű bútorok, de gyerekeknek készültek. Nagyon egyszerű forma, gondosan kialakított arányok, kidolgozott részletek, kevés játék a szerkezettel. Beleillenek a könyvespolc-dohányzóasztal sorba.
Ami határozottan különbözővé teszi őket, az leginkább a felhasznált anyag. Tudatos tervezés és néhány véletlen okán a kőris mellett a dió (Juglans regia) és a fekete dió (Juglans nigra) határozza meg a megjelenésüket. Ezek is olyan bútorok, amelyeknél sajnálom, hogy az egyik oldaluk a fal felé fordul.
Minden alkatrész, és minden alkatrész mindkét oldala egyedülálló szín- és rajzolatgazdagságot mutat. A dióban a világos sárga, a szürkészöld, a kéken át a barna árnyalatai játszanak, egészen a feketéig. Ehhez adódik a fekete dió a maga bíboros, néha lila beütésével. Az alábbi képen az ágy hosszú oldala fekete dió, a láb hazai dió. 
És egy másik karakteres láb:
A lábak anyagát párosával válogatva több darabot félretettem, amik végül nem kerültek be a bútorba. Egyet ki is véstem a többivel együtt, és csak az utolsó körben esett ki. Ez lett belőle:
A dió harsány megjelenése mellett kevesebb szó esik a másik szép (világos) anyagról. A grafikus felületű kőris egyenrangú társa a diónak. Itt a fiókok eleje látszik, a két darab egy anyagból lett kivágva, a szálak futása egybefüggő rajzot mutat:
A nemes, természetes fafelületek velejárói a hibák is. Ezek egy része viszont nem maradhat a bútoron. A pótlások a tárgyak jellegzetes elemei, a design részét képezik:
És egy animáció. Az ágyakról nem készült kép matraccal együtt, ahol van, az képszerkesztő programmal lett odarajzolva:
