Jó régen készült egy polc. Rendszer. Polcrendszer.
Bővíthető, szilárd, és 100% tömör juhar- vagy kőrisfa.

Arányok, szerkezet, ritmus

Az arányai, a tiszta struktúra mellett a legfontosabb vizuális eleme a lábakon (oszlopokon) áteresztett csapvégek sora, szilvafa ékekkel. A mély vörös - idővel bordóvá érik! - szilvafa minden anyag mellett jól mutat, de leginkább a világos fafajták mellett emelkedik ki. Ezért a bútor először hegyi juharból, majd kőrisfából készült.
A "tovább" gombra kattintva nem csak a polc részleteit lehet megnézni, de arról is lehet olvasni, hogyan erősítettem a szilvafa és a kőris/juhar kontrasztját az ékek és a csapvégek között.

Két jellemző részlet,, a felső kőris, az alsó hegyi juhar:

 Színes problémák: tüzes vagy szerény

A szerkezet megkomponálása és a csapok pontos kivésése mellett a legtöbb fejtörést a színek összehozása okozta. Hogy a szilva-juhar, szilva-kőris kontraszt érvényesüljön, el kellett érni, hogy a világos fák fénye-színe visszafogott legyen, a beleékelt szilva vöröse viszont élénken, melegen jelenjen meg.

Tudni kell, hogy a fák színét az olaj, az oldószeres lakkok feltüzelik, mélyítik. A világos anyagokat sárgítják, a barnákat, vöröseket sötétítik. Ezzel ellentétes hatásúak a vizes bázisú lakkok. Ezek világosabbá, sterilebbé teszik a felületeket. Kicsit opálos, tört csillogást adnak a  fának. Ehhez hasonló, érdekes eredményt érhetünk el, ha a fa kezelésére használt olajokhoz jó bőségesen fehér pigmentet keverünk. A finom pórusú anyagoknál visszafogott selymes csillogást eredményeznek. Nagy pórusú fáknál (tölgy) pedig egész érdekes, ahogy a pigment láthatóan berakódik a sejtüregekbe, a felület többi része pedig megtartja az eredeti színét.

Kontraszt

A kőris (vagy juhar) oszlopok viszonylag nagy felületén ki akartam emelni a szilvafa éket.
Tudni kell, hogy az egy síkba kerülő felületek úgy jönnek létre, hogy a beütött ék túlnyúló részét lefűrészeljük, aztán a csapvégekkel egy síkba gyaluljuk/véssük/csiszoljuk. Ez viszont feltételezi, hogy egyszerre kezeljük az így létrejött felületet. Ha ezt tesszük tiszta olajjal – a világos fafelületet, a csapvégeket és az oszlopokat is élénkké, „harapóssá” tesszük. Ha viszont pigmentált (fehér) olajat használunk, az élénkíteni kívánt ék-véget is opálossá tesszük.

Van megoldás, figyelmes aprómunkával. Mutatom, képekkel.

1.  A képen az összerakás látható, még az ék beütése előtt. A csapvég kiálló részét előre megcsiszoltam durván, majd híg vizes lakkal beitattam. Ennek a lakknak egy részét a későbbi csiszolás eltünteti, de a pórusokba bejutó anyag megakadályozza, de legalábbis gátolja, hogy a fa beszívja az ék kezelésére használt olajat.

2. Ék beragasztva, beütve.

3. Lefűrészelem a kiálló ék-véget.

4. Egy síkba hozom a felületeket.
Vésővel:

Gyaluval:

Megint véső, a csapvég élének a letörése (fózolása):

Majd fa lapocskára ragasztott csiszolópapírral:

Azért használtam kis hasábra ragasztott csiszolópapírt, mert ezzel jobban tudom tartani a síkot, vagyis nem csapom le akaratlanul is a felület széleit. A kiálló csapvég köré egy kartonpapír darabot fektettem, hogy védjem a karcolásoktól a már megcsiszolt polclábat.

Itt a megcsiszolt csap- és ékvég, kezelés előtt:


5. A csapvégek felületkezelése:
A kiálló csapvégnek a szilvafával határos részét még egyszer áthúzom vízbázisú lakkal. Nagyon pontosan dolgozom, sűrű anyaggal, hogy a határvonalon ne szivárogjon át a lakk.

Aztán az ékeket oldószeres lakkal vagy olajjal kezelem. A megszáradt vizes lakk nem engedi, hogy az olaj a fa kapillárisain átszivárogjon a fehér kőrisfába és besárgítsa azt.

Egy későbbi réteg:

A kész állapot:

Az anyagon hosszában végignézve a fotón is érzékelhető a kőris visszafogott, opálos fénye.

Talpak és polclapok (natúr):

A polc elemei a műhelyben lerakva: