Arról akartam írni itt, hogy készült egy gabonatároló láda.

Hogy tényleg magokat tartanak majd benne, és hogy ez mennyire jó. Maradok is a témánál, nagyon rövid kitérővel. A bútor egy rábahidvégi rendezvényközpontba került, ahova Sibinger Miklós készítette a bútorokat. Ennek kapcsán felidéződött bennem az a körmendi fafaragó szakkör 1979-80-ból, ahol először vettem komolyan vehető szerszámot a kezembe, és ahol hársfaillat volt, és ott volt még az én tizenhárom éves alkotni akarásom. Ilyen, "tizenhárom éves alkotni akarás" rendszerint  csak egyszer van az ember életében, ebben a korban (meg utána pár évig) még mindenre képesek vagyunk, és mindenre fogékonyak. Nekem ez '79-ben volt meg, A szakkörön kapott, a napi munkámat is meghatározó egy (két) mondatról, a tárgyak alkotásához való hozzáállásról aztán rögtön írtam egy másik posztot is.

Hombár

Erről a bútorról beszélünk: 

 A Néprajzi Lexikon szerint a hombár:

1. különböző gabonatartó alkalmatosságok általánosan elterjedt köznyelvi megnevezése. Perzsa eredetű szó, amely oszmán-török és délszláv közvetítéssel került nyelvünkbe, valószínűleg a török hódoltság idején. A nyelvjárásokban az alábbi jelentésváltozatai terjedtek el: Ácsolt vagy szegelt láda (→ kovácsolt láda) kisebb mennyiségű szemes gabona tárolására. Ezek a ládák az egész magyar nyelvterületen elterjedtek, és a 16. sz.-tól kimutathatók (Erdélyben és ÉK-Mo.-on a nevük: szuszék).

A teljes szócikk elérhető itt: https://mek.oszk.hu/02100/02115/html/2-1353.html

A szuszék címszót nem citálom ide. Az ácsolt láda, szuszék, szökröny, (skrinia) elnevezések többé-kevésbé ugyanarra a bútordarabra vonatkoznak. Eleinte kelengye/ruha/ágynemű tárolására szolgált, aztán az asztalos szerkezetű láda (komáromi láda, tulipános láda) és az ajtós-fiókos szekrények kiszorították a lakótérből. Innentől kezdve kapja a hombár nevet (lásd az idézetet).

Bükk, vagy tölgy?

Az ácsolt ládák anyaga országszerte a homogén, egyenes szálú bükk volt. Egyedül az Őrségben készítették tölgyfából is.  (Itt érdemes tisztázni, hogy ennek nincs köze a legendás szlavón tölgyhöz - hajók, hordók és katedrálisok anyaga - amely nem a közeli Szlovéniában, hanem a horvátországi Szlavóniában nőtt.) Az őrségi ládákról elég sovány az elérhető szakirodalom. A körmendi múzeumban viszont megtalálható Kajtár Rudolf alapos, az utolsó pillanatban (1989) elkészült szakdolgozata a témában. Fotókkal, méretekkel, szerkezeti leírással.

Skiccek

Nem készült túl sok rajz. Annyi hasonló bútor ment már át a kezemen, hogy a részletek, a szerkezet, a finom méretezés egy vaskos dossziéban (és a fejemben) rendelkezésre áll. Ez az ábra készült előzetesen:

Ezt követte egy másik, a befoglaló méretekkel:

Nyersanyag

Lefényképeztem mindkét vége felől. Harminc év gyakorlat után is el-elcsodálkozom, mennyi anyag épül be egy bútorba. Ez a deszka- és pallóköteg egy 130 x 60 x 70 cm-es ládához kellett. Nincs a képeken a belső elválasztók fenyő anyaga. A deszka nem is lett elég, három darabot utólag mellé kellett tennem.

A szépség már itt elkezdődik. Közelebbről megnézve a tölgyfa deszkák fűrészelt felülete is egy-egy síkplasztika..

A műhelyben

 Ha található jelentős különbség az ország egyéb területein és az Őrségben készített darabok között, akkor az a bútor felületét adó deszkák kialakításában van. Itt nem az általánosan elterjedt, fazsindely-szerű keresztmetszetre (egészében ékes szelvény) formálták az anyagokat, hanem két párhuzamos lapjuk volt, és a deszka élétől számított néhány centiméteren "hegyezték ki" a fát.

Az egyedileg készített bútoroknál – írhatnám, hogy kézműves bútoroknál, de ez a jelző elkopott – mindig megfontolom, hogy érdemes-e gépet beállítani egy-egy művelethez. Itt a  tárgy jellege miatt is jobb talán, ha látható a kézi megmunkálás nyoma. Az élek letörésénél e miatt nem indítottam be a marógépet, örömömre szolgált, hogy csendben, komótosan, négy szerszámot váltogatva finomítottam az alkatrészek sarkait. Levettem a gyalupad fölötti polcról a kézigyalut, két vésőt, a csikógyalut (kétkezes gyalu), és egy faragókést. Más világba kerül így az ember. Sussan a kés előtt a forgács, más az illata, az alakja, más a tempó. Négy-hat elem elkészítésénél talán még időben is jobban jártam.

Kapott a hombár egy kevés díszítést is. Nem sokat, használatra készült, nem dísztárgynak:

A ládában hatféle gabona lesz, elkülönített rekeszekben:

Korábban szuszék/ácsolt láda témában:

https://famuves.blog.hu/2011/10/01/acsolt_lada_tulipanos_lada
https://famuves.blog.hu/2010/04/09/acsolt_lada_szuszek