A minap az egyik bölcsőm gazdája kedvesen megkérdezte, csinálnék-e a bölcsőből lassacskán kifelé cseperedő fiúgyermekének hintalovat. Idő hiányában azt tudtam neki ajánlani, amit másoknak is jó szívvel javasolnék, akik hintalovat -jót, megbízhatót, egyedi darabot - szeretnének: keresse meg azt, aki az itt következő darabot készítette:

 A mesternél, akié a terv és a dicsőség, az egyetem befejezése után egy évet inaskodtam. Úgy bocsátott el, hogy átadta nekem az egyik, hintalóra vonatkozó megrendelését, az állat sablonjaival együtt. Csináltam mindjárt négyet vagy ötöt, lassacskán tovább is adtam rajtuk. A kemény karton sablonokat talán a múlt hónapig őrizgettem. Ezen túl ha hintalovat készítek, az a saját terveim alapján lesz megcsinálva. De addig is itt van ez  a derék állat. Ha valakinek kedve szottyan rá, megtalál a honlapomon keresztül (faktura.hu). Aztán majd tovább irányítom a kedves mesterhez, aki válogatott fákból elkészíti a neki való lovat.

Garantáltan örök darab, szép, erős, igazi kézműves munka. Csak ajánlani tudom.

És itt van ez a másik, kisebbeknek, kerekeken. Vagy húsz éve szolgálja a gazdáit.

Az imént láttam, hogy jött találat a blogra "asztalos szakmai angol" keresőszavakra.

Nem tudom, létezik-e valahol publikáció, gyűjtemény e témában (talán a Nyugat Magyarországi Egyetem megfelelő tanszékén). Mindenesetre ha valaki idetéved ilyesmit keresve: dolgozom egy angol-magyar szakmai szószedeten. Pontosabban van egy meglehetős, jó rendezetlen mappám, ahol gyűlnek a rendszerezésre váró angol szak- és nem szak szavak, képek, ábrák. Ha valakit érdekel, nem őrizgetem, a mostani, fésületlen formájában is szívesen elküldöm.

Rendbe szedésre és gyarapításra.

Egy kis aranyosság: ezt disznófül karfának mondják (pigs ear handrail):

A karfa lehet hogy nem pontos kifejezés. De akkor is disznófül.

És még egy kis nyelvészkedés. A lamello az lamello. Mármint a kis idegen csap, a svájci fejlesztő névadása nyomán (ennek utána kéne nézni azért). A 90'es évek elején még halacskaként találkoztam vele. Az angol kexnek mondja (biscuit, biscuit jointer).  A minap sopronban mit hallok: fisli, a helyét pedig a fisliző (gép) csinálja.  
Záhonyban ribocska lehetne. De az utolsót csak az érti, aki még az átkosban járt iskolába.

Nagyon sietve, de nem hagyhatom ki. Most találtam a 2010-es sanghaji expo-n kiállított darabokra: Thomas Wütrich és Yves Raschle svájci tervezők székeire.

Ahogy szeretjük: anyag, szerkezet, forma:)
Naaagyon jó!
Olajozott tikfa: ezt meg nem szeretjük annyira:(
 

Itt a link-(INCH furniture)

És a képek:

Feltettem a Faktúra Bútor oldalamat a Facebook-ra.

Alább lehet lájkolni. (Vigyázat, az alábbi ikonra kattintással nem ezt a blogot, hanem a www.faktura.hu oldalt lájkoljuk - de egykutya, vagyis egy tőről fakad. Én vagyok az a tő:))

És hogy értelme is legyen a posztnak, felrakok egy képet egy olyan bútorrészletről, amit úgysem láthat más, csak aki ide látogat - egy ágy falhoz tolt oldalán lakik ez a kis idegen csap.

Butterfly joint - pillangó csap - mondja rá az angol. Csodálkoznék, ha nem lenne magyar neve is. De legalább valami blikkfangos német titulusa csak van. Ha valaki tudja, szóljon. (Nekem a szaloncukor jut eszembe erről a formáról.)

Ha valaki megírja a magyar és a német nevét is, annak komlyan küldök egy tábla jobb fajta étcsokit.

Nyaranta megjelenik nálam egy házaspár. Nagyon kedvesek, mondanak egy összeget, és kérnek néhány variációt, nászajándékra. A megcélzott nagyságrendtől függően tükör, falitéka, bölcső, láda kerül szóba többnyire. (Fontos adalék, hogy néptáncosok, ennek megfelelő érdeklődéssel, barátokkal.)
Rendes kis nyári ujjgyakorlat. Máskülönben nem nagyon csinálnék ilyesmit - eltekintve a bölcsőbolt termékeitől.

Idén sunyi módon rajzoltam nekik egy (kettő) viszonylag egyszerű, szép falitékát, megcsillantva, hogy kőrisfából is lehetne. Mellé állítottam a tavaly készített (akkor fenyőből) padládácskát. Inkább láda volt az, mint pad. Biztos voltam benne, hogy az előbbit választják. Nem jött be - nem mindig szokott bejönni.

Ez lett volna a téka:

Nem egy innovatív darab,ez a téka, de kedves, arányos, szerethető bútor lett volna.

Ez lett helyette (-égerfa). Azt hiszem, az ötéves kislányom szeretne egy ilyent a szobájába:

 

Már-már közhelyes dolog a juhar-dió kontrasztra játszani.
Esküszöm, nem akartam erőltetni:) Eredetileg juhar-alma kombináció volt, és az alapján kértek tőlem egy hasonlót, diófával.

Két (szakmai) érdekessége volt a munkának. Az egyik, hogy ilyen vékony fa lemezt hátdó merevítés nélkül csak sugaras metszésű anyagból lehet megcsinálni, hogy csökkentsük a görbülés veszélyét.
A másik dolog, ami fejtörést okozott, a felületkezelés. A vizes bázisú lakk a dió színét öli meg, az olaj-viasz kombináció pedig a juhar hamvasságát veszi el. Az órát fehér pigmenttel kevert olajjal kezeltem, két rétegben. Működött. A dió  nem lett olyan tüzes mint amilyenné egy sima olajozás után után vált volna, de nem veszítette el a színét. A juhar pedig az lett, ami volt: fehér, barátságos, selymesen fénylő anyag.

És az eredeti, almafás darab:

 A végére pedig mégegy alma-juhar óra, megbocsátható organikus beütéssel:

Örömmel találtam rá a faipar.hu oldalon Dr Molnár Sándor cikkére,
amelyik az eperfát ismerteti - és a cikk végén két képre, amit ebből a blogból emeltek át. (Lásd: Polc - és megint eperfa) 
Ajánlok hozzá másik képet is, amit a kereső nem hoz ki valamiért, de a fűrészelt, besötétedett eperfa felületét szépen mutatja: Eperfa - morus alba - katt ide.

A link:
http://faipar.hu/alapanyag/2928,hazai-fafajok-a-feher-eperfa.html

 ...és ha valakit érdekel: szép képeim vannak gyalult, viaszolt szilfa felületekről is:)

Készülnek a bölcsők.

Két lengő bölcső is összeállt a közelmúltban. Az egyik a már emlegetett ikerbölcső karcsúbb testvére, a másik pedig ugyanennek egy kicsit módosított változata.

Gyakran hallom, hogy jó-jó ez a bölcső, de nem sokáig használható, ahhoz képest pedig drága/nagy/stb. Hallottam már olyant, hogy három hónapnál tovább nem alkalmas (a talpas), de fél évet is mondanak. Szerencsére egy most diplomázó designer hallgató blogjában szépen összeszedve megtalálható, mi befolyásolhatja, meddig ringatózhat a baba bölcsőben. Nézzük...

Már jó ideje, hogy elkészült két kicsi szuszék. 
A kevésbé feldolgozott őrségi típusba tartoznak - ott például gyakorta készítették tölgyfából. A színes mezőket bodzabogyóból (lekvár sűrűségűre) főzött festékkel színeztem, faragás előtt. 
 

Elkészült egy pad. Pontosabban: padláda. Addig is, amíg a készítése közben született fotókat feldolgozom itt van három kép.

A homlokfelület anyagának összeforgatását mutatom be itt.

Annak idején, egy tananyag összeállítása közben szembesültem azzal, hogy magyar  nyelven nehéz jó szakmai anyagot találni a világhálón. Ugyanez angolul egyszerűbb , sőt: a bőség zavara fenyeget. (Nagy nyelvterület, ugye. Bizonyára németül is könnyű dolgom lenne, de a német nyelvterület felderítése nem az én dolgom lesz: nem bírom a nyelvet.)
Kis lépést tettem, hogy javítsak a helyzeten.
Indítottam egy új blogot, ASZTALOS SZERKEZETEK címmel.
Ajánlom szakmabelieknek, hobbiasztalosoknak, faipari szakmát tanuló diákoknak és tanáraiknak szíves felhasználásra.
Az első bejegyzés a fejelőlécről szól, hamarosan várhatóak egyéb lapmerevítő megoldások.
Olvassák-olvassátok, szabad hozzászólni, vitatkozni, témát ajánlani is...

(A képek a műhelyemből származnak.)

http://szerkezet.blog.hu/

Már megint ez a külföldre mutogatás...

Addig addig bóklásztam a hálón, amíg egy angol szakmai fórumnál elakadtam. Időnként belenéztem, aztán azon kaptam magam, hogy rendszeresen olvasom, majd regisztráltam, aztán függő lettem. Nem szupermenek írják: derék angol mesteremberek, lelkes hobbisták, érdeklődők. Tudjuk, történelmi és gazdasági okai vannak, de ezzel együtt el kell fogadni, sokat lehet tanulni tőlük. Sokat KELL tanulni...
(Például azt a nyitottságot, amivel a messziről jött  kollegát fogadják:) )

Magam is éltettem sokáig egy mítoszt a káeurópai nyomorból eredeztetett buher-zsenialitásról. (ti.: A gyenge technikai háttérrel rendelkező magyar szakember kénytelen agyafúrt házilagos megoldásokkal csodát csinálni, míg a  csoda-célgépekkel dolgozó európai kollegája elbutul, és csak arra képes, amit a masinái alapból lehetővé tesznek.)  Az angol (amerikai, ausztrál stb...) mestereket látva ki kellett józanodnom: legalább olyan kreatívak, mint a sárból aranyat készítő hazai szaktársak.

És ehhez hozzáadódik az, hogy régóta jólétben élnek, vagyis van idejük, igényes és fizetőképes vásárlórétegük. (Tudom, mi véreztünk ki a töröktatár szipoly alatt-miatt, ők pedig közben ápolgatták a házaikat - de ezen most kár rágódni.)
És van még valamijük: régi-régi technikai kultúrájuk. És rendelkeznek ezen kívül valami csodálatra méltó modern konzervativizmussal. Szeretik a régi dolgokat, de ez nem válik el a moderntől. A hagyományt nem csak úgy őrzik, hogy mintát profiloznak minden marható élbe ha kell ha nem. 

Lássuk csak:

 Ez itt egy dohányzóasztal.  Steve Allford munkája.  Kell magyarázni? Mai darab. A korszerűsége mellett mind a látható, mind a rejtett részei kézműves gondossággal vannak kialakítva.  És mivel a formát a minimumra redukálta, megengedheti magának, hogy - hadd szóljon! - engedje tobzódni a kőris rajzolatát (húrmetszet).  

Már-már unom magam, hogy megint bölcsőkről - és megint a sajátjaimról - írok. De úgy tűnik, bár tömegek nem használják, akit érdekel, nagy gondot fordít arra, miben ringatja a kicsinyét. Szinte minden újabb formai-szerkezeti megoldást a leendő megrendelők kértek vagy inspiráltak.  Így volt ez az első lengő kivitelnél is - és a legújabbnál szintúgy. Ez egy nagyon kedves, ikreket váró  édesanyával közös kreatúránk.

Első körben két bölcsőről volt szó, aztán felmerült, hogy kényelmi szempontból össze lehetne kötni őket. Végül a legegyszerűbb megoldás győzött: a babák egymás mellé, egy "kosárba" kerülnek, reményeink szerint mindkettőjük örömére. A felfüggesztésnél szakítottunk a merev rudazattal. A kötél összetettebb ringó mozgást tesz lehetővé. (A mindenféle lengő-hintázó mozgás csecsemőkre gyakorolt kedvező hatásáról bővebben olvashatun ide kattintva.)

Néhány frissen felfedezett link. Szorosan vagy kevésbé, de kapcsolódnak hozzánk.

Elsőként a Tárgymutató. Design. Vagy mondhatnám, hogy ismeretterjesztés kezdőknek és haladóknak design témakörben.

Aztán innen jutottam el a kicsit nagyobb kanállal merítő inspiral.hu oldalra. Design, építészet, és egyebek. Nem sorolom fel az oldal menüpontjait, tessék megnézni. A képek is innen származnak.

Az FSC tanúsítványról is találtam egy jó anyagot végre, a tudatosvasarlo.hu-n. Röviden, annak, aki még nem hallott róla: létezik egy tanúsítvány, ami igazolja, hogy felelős erdőgazdálkodásból származó alapanyagot használtak fel bútorhoz, papírhoz, csomagoláshoz, stb. FSC, azaz Forest Stewardship Council. Ami tetszik, hogy a stewardship szóra a szótárak a sáfárkodást is megadják. Ennek jó csengése van. (Az angol szó nekem  tetsző magyar megfelelője németből ered:) )

 "2008 januárjában JK Rowling, a Harry Potter könyvek szerzője leállíttatta a könyvéből készült finn fordítás helyi papírra történő nyomtatását, mivel a papír nem rendelkezett FSC tanúsítvánnyal."

Időközben találkoztam egy másik tanúsítással. Az 1999-ben alapított nonprofit PEFC, amennyire látom, leginkább a csatlakozó államok szabványainak, fagazdasági szabályozásának összehangolására törekszik.  (Programme for the Endorsement of Forest Certification schemes - Hevenyészett fordításban:  Program az erdészeti tanúsítási rendszerek összehangolásához.)

Elkészült  egy fürdőszobai polc.

Egy barátomnak, közel egy év alatt. Ennek kapcsán két korábbi posztra is érdemes visszautalni. Egyik az eperfás, ahol beszámoltam róla, hogy elővettem hozzá az anyagot. Van ott egy kép, amin citromsárgára (akácsárgára) gyalulva látható az egyszer már csokoládébarnára érett deszka. Aztán összefogaztam a kávát, megcsináltam az ajtókat, és hagytam a műhelyben állni az egészet. Jól tettem (- bár a barátom, akihez került, más véleményt fogalmazott meg ez ügyben). Így nem egy idegen lakás fürdőjében kellett figyelemmel kísérnem, hogyan érik be az anyag. Lassan lassan sárgult és porosodott nálam a majdnem kész bútor. Aztán átcsiszoltam, összeraktam amit kellett, megcsináltam az ajtófogantyúkat. Aztán beolajoztam... Aztán fölhördültem... Ez lett:

 Annak idején az anyaghoz terveztem a bútort, rá akartam játszani a szíjács-geszt kontrasztra.

Azt képzeltem el, amit most láttam:

 A képen egy igazi Maxlund, egy békebeli iparos látható . Kályhacső nadrág, kockás ing, sörtebajusz. 24 munkában töltött év, elsősorban belsőépítészet.

Ha őszinte vagyok magammal, elismerem, hogy nem ragadott igazán magával a mester. De a munkái talán elárulnak valamit a svéd kézművességről. Nincs csinnadratta, komolyság van, de áthatja a derű. És nem nehezedik rá a nálunk gyakori konzervatív tekintélytisztelet. Rendben van, na...

A Google fordítóprogramja segítségével kísérleteztem a közelmúltban. A finn kaland sikere nem ismétlődött meg. Dán és svéd oldalakat szerettem volna találni, egyedileg, kézimunkával készített mai fa bútorokkal. Dániában leginkább designereket találtam (jókat!) és tömeggyártott bútorokat. Svédországban bútort sokat. Pedig minden lehetsége keresőszót és azok kombinációját kipróbáltam. Ami még fából van, az a "Gustavianska möbler" tömege volt. 

Aztán rátaláltam a GAD-ra és Max Lund-ra.  Előbb a GAD:

Rendre kellemetlen érzésem támad, ha meghallom a szót. El van ez fuserálva. Ha nem sikerül rögtön másra gondolnom, beugranak a tömegesen kókányolt, csíkos lapanyagból egybecsinál dobozok. (Szakmai eszköztár: ck-csavar, lamello, kontraprofil.) Többnyire valami középszerű reklámszlogennel.

De:

Véreim! Ne higgyetek a látszatnak! Lehet bútort készíteni fenyőfából is! (Persze ezt azért sejthettük, magam is elkövettem már ilyesmit, a honlapomon fent van.)

Egy barátomnak csináltunk konyhabútor ajtókat, erdei fenyőből. Igyekeztem úgy válogatni az anyagokat, ahogy az hagyományosan megszokott, a szakma szabályai szerint. (Nem mindig szeretem követni a dogmákat, de itt a legtöbb esetben indokolt.) Vagyis: a keretek frízei "unalmas", csíkos anyagból (sugármetszet), a fillungok (magyarul deszka v. lemezbetét) rajzos, "flóderos" felületek. A kész ajtókat nem tudtam fotózni még, de a betétek megvannak.

Az ívelt frontfelületű kőrisfa asztal meglehetős népszerűségnek örvend. Többen keresnének viszont egyszerűbb, de hasonlóan alapos részlet-kidolgozással bíró gyerek íróasztalt.

Íme...

Először két asztal.  Illetve egy asztal két változata. Külön konténerrel készülne, kis helyre is betehető, mert oldalt nem zárt, könnyű ki-be szállni.

Egyébként ha akarom gyerek íróasztal, ha akarom felnőtt.
... és azóta, hogy felraktam ezeket a rajzokat ide, rám talált két tiszteletre méltóan bátor család is, és kértek tőlem egy-egy darabot. Az első megnézhető itt. 

Íme: 

 És egy mackósabb megoldás. A bal oldali láb és a jobb oldali, a padlóig futó fiókfogantyú-sor azonos elölnézeti képet mutat: domború felületű függőleges oszlop. Lehet a rajz szerinti módon eltérő színű fából, de el tudok képzelni egy visszafogottabb megjelenést is: a bútortesttel azonos anyaból kialakított lábbal és fogantyúkkal.

 Természetesen készülhet "jobbos" és "balos" kivitelben is:

Megint a talpas bölcső.
A kép amolyan hangulatkeltő alapozás. Alább szerkezeti megoldások, fázisfotók jönnek. Aztán a végén talán valami a faragott mintákról-ból is.
Ami a legtöbbet elmond a szerkezetről, az a láb:

Látható, alaposan keresztül-kasul van fúrva. Ahogy a pillérszerkezetű bútoroknál ez általános. Akkoriban a végdeszka felső részébe is tettem egy idegen csapot, amit átengedtem a lábon. Felette volt egy tipli, és ahol elfért, 3 kex (lamello). Aztán az idegen csapot túlzásnak találtam - az alsó összekötő ékelt csapja roppant erősen és pontos szögben tartja a bölcső végét. Ráadásul nem szeretem, hogy a végdeszka a felső részen van fixálva, és ha zsugorodni támadna kedve, alul, az összekötő felett rés támadna. (A kex nem kap sok ragasztót, hogy ha kell, engedje mozdulni a deszkát, inkább, mint hogy az repedjen.)

Ami jó, az jó – mondta egy mindig kekec öregúr az egyik bútoromra a minap. Ezt kell mondanom az itt látható bölcsőre is. Lenyűgöz.

Megnyerő forma, szép részletek, jó anyagok, egyszerűség. Ennyi.

Alább említettem, hogy visszatérek az ott megmutatott kőrisfa íróasztalra.

Ide teszek néhány képet, amik a honlapra nem kerül(het)nek fel ilyen-olyan okok miatt. Leginkább amolyan "werk-fotók", a műhelyben rögzített pillanatok, vagy szerkezeti, formai részletek.

Az elején a lapmerevítés: fecskefarkú beeresztés. Ami az első képen látható, az a végeredmény.

Bölcső

A faktura.hu oldal a leglátogatottabb lapja a hagyomány fül alatti bölcső. Ez indított arra, hogy bölcső ügyben tovább menjek, készítsek egyszerűbb vonalú, és függesztett darabokat is. Úgy tűnt, érdemes külön oldalon összegyűjteni ezeket - ez a bölcsőbolt.hu. Ami az eddig említett helyekről kimaradt, az kerül ide: szerkezeti részletek, „werk” fotók, munkafázisok. Nem csak szakembereknek: leendő bölcsőhasználóknak is tanulságos lehet.

A fent látható kép egy cseresznyefa bölcső, örök darab: ékelt átmenő csapokkal van összerakva. Egyik végén Nap, a másikon Hold faragás.

 Ez a típus meglehetős sikerrel szerepel mint nászajándék. Mivel szétszedhetetlen - igazából: szétrobbanthatatlan - darab, aki kapja, kénytelen együtt lakni egy kb 1 m x 70 x 70 cm-es bútorral. Ezt persze nem kell sorscsapásként megélni: Adott egy eszköz, amiben a gyerek mellett tárolható ágynemű, játék, (virág?) stb...
Aki mégsem akar magának bölcsőt mint tárolóbútort, vehet lapra szerelt kivitelt. Ez postán is továbbítható, ha a baba kinövi szétszedhető, elrakható, vagy egy kisautó hátsó ülésén elszállítható a barátokhoz tovább-felhasználásra.  Az alábbi képen : lapra szerelt bölcső, faragással, natúr felülettel (olajozva sincs).

És ugyanez egyszerűbben: az oldalsó pálcasor esztergált mintás helyett lehet egyenes, lekerekített hasáb. Szintén erdei fenyő, de itt olajozva és viaszolva.

Friss darab (2009. január 18.) Öröm volt vele a munka. Kőrisfa.

És ugyanez a honlapomon...

Részletek később, egyelőre ennyi:

Többen érdeklődtek, hogy hasonló alapossággal kimunkált, de egyszerűbb formájú asztal nem készül-e, olcsóbb (fenyő vagy bükk) anyagból. Készülhet, tervek itt...

És képek arról, ahogy ez készült, ide kattintvva...