Elkészült egy fürdőszobai polc.
Egy barátomnak, közel egy év alatt. Ennek kapcsán két korábbi posztra is érdemes visszautalni. Egyik az eperfás, ahol beszámoltam róla, hogy elővettem hozzá az anyagot. Van ott egy kép, amin citromsárgára (akácsárgára) gyalulva látható az egyszer már csokoládébarnára érett deszka. Aztán összefogaztam a kávát, megcsináltam az ajtókat, és hagytam a műhelyben állni az egészet. Jól tettem (- bár a barátom, akihez került, más véleményt fogalmazott meg ez ügyben). Így nem egy idegen lakás fürdőjében kellett figyelemmel kísérnem, hogyan érik be az anyag. Lassan lassan sárgult és porosodott nálam a majdnem kész bútor. Aztán átcsiszoltam, összeraktam amit kellett, megcsináltam az ajtófogantyúkat. Aztán beolajoztam... Aztán fölhördültem... Ez lett:
Annak idején az anyaghoz terveztem a bútort, rá akartam játszani a szíjács-geszt kontrasztra.
Azt képzeltem el, amit most láttam: 
És itt kapcsolódik ennek a polcnak az anyagválogatása a másik poszthoz, ahol a fenyőbútorok kapcsán a frízek, ajtóbetétek és fiókelők kiválasztásáról írtam.
Van itt egy korpusz (káva), amelynél a világosabb részt következetesen a frontfelület felé forgattam. Aztán van két ajtó, ahol a szokástól eltérően a vízszintes frízeket engedtem végigfutni, hogy folytatódjon azokon is a kontraszt. És van ezeken az ajtókon egy fogantyú-pár, a két fogantyú egy darab anyag kettévágásával készült:
