Megint a talpas bölcső.
A kép amolyan hangulatkeltő alapozás. Alább szerkezeti megoldások, fázisfotók jönnek. Aztán a végén talán valami a faragott mintákról-ból is.
Ami a legtöbbet elmond a szerkezetről, az a láb:
Látható, alaposan keresztül-kasul van fúrva. Ahogy a pillérszerkezetű bútoroknál ez általános. Akkoriban a végdeszka felső részébe is tettem egy idegen csapot, amit átengedtem a lábon. Felette volt egy tipli, és ahol elfért, 3 kex (lamello). Aztán az idegen csapot túlzásnak találtam - az alsó összekötő ékelt csapja roppant erősen és pontos szögben tartja a bölcső végét. Ráadásul nem szeretem, hogy a végdeszka a felső részen van fixálva, és ha zsugorodni támadna kedve, alul, az összekötő felett rés támadna. (A kex nem kap sok ragasztót, hogy ha kell, engedje mozdulni a deszkát, inkább, mint hogy az repedjen.)
A következő kép felső része a korábbi, az alsó a mostanában alkalmazott megoldást mutatja.
Néhány kép az összeállításról:
A hossz-oldalról külön sajnos nincs képem. Van viszont a hosszoldal és a végek összeállításának egyes fázisairól.
Mindenekelőtt a csapok és a csaprések kialakításáról. Alább látható (már amennyire), de a kész darabon is megfigyelhető, hogy a csapok nem teljes szélességükben mennek át a lábakon. Ennek két oka van.
- Egyrészt ahol egy helyen, de két irányból csatlakozik a pillérhez (lábhoz) csapos darab, el kell helyezni mindkét alkatrész csapjait. Ennek jól látható példája az emberpolc névre hallgató pihenőágyam sarokcsomópontja is.
- Másik oldalról a túl széles, ékkel is megfeszített csap szétrepesztheti a lábat.
A hosszirányú összeállítás fázisai:
