Ha egyszer elkezdi az ember, nehéz abbahagyni. Széket tervezni muszáj.
Írtam már arról, hogy a gyerekszékek végső szerkezeti megoldása egy óvodai szülői értekezleten született meg. A minap meg a nagylány miatt hasonló iskolai szeánszon voltam - persze hogy ott is rajzolgattam, amíg Edina néni a naponkénti rendszeres tanulás fontosságát hangsúlyozta. De ebből csak később lesz bútor.

Időközben készült néhány darab, tele is a ház mindenféle szék-prototípussal. Az alább látható példányok már kipróbált, működő ülőbútorok.
Az egyik széknél - az íves lábúnál - szinte az utolsó pillanatban úgy döntöttünk, hogy bár az alapfunkciója az étkezés szolgálata, lejtsen hátrafelé a lapja. Nézzék csak:
Bevált. Az, hogy kényelmes, nem lepett meg. Tudjuk, hogy kimondottan az evéshez (értsd: az étel elfogyasztása) jobb a vízszintes ülőlap. De ezt a széket használva világosodtam meg - az étkezés jó esetben kisebb részben evés, a többi: hátradőlés, csevely, kávézás, méla, mosolygós semmibe meredés. Vagyis érdemes karfás, kényelmes ülőbútort tolni az asztal mellé. Kivéve, ha tényleg csak gyors étkezésekre ülünk le, egyedül.

Ugyanez az egyenes lábú széknél:

Az, hogy milyen formai és szerkezeti változatok vannak, lehetnek, megér egy külön posztot. Addig is egy-egy kép a székekről: