Az elmúlt (hosszabb) időszakban három hasonló asztal született. Nem véletlenül mondom, hogy a legritkább esetben sem soha nem készül nálam két teljesen egyforma darab. 
Először ez készült el:
A fiókelőkhöz nagyon szép anyagot sikerült találnom, kavargó-bugyborékoló szálszerkezetű kőris deszkát - de ez általában így szokott történni. Ami igazán megkülönbözteti, a fekete dió asztallap és a konténer-tető.
Itt van a különálló fiókos konténer arca az említett, gazdag rajzú kőris felülettel.
Lejjebb pedig még egy teljes kép, és egy részlet erről a bútorról.
A második asztal teljes egészében kőrisfa. Szép, lezárt nyugodt darab. A lap alatt nincs fiók, a bútor formája szépen kirajzolódik. 
Itt talán még jobban: 
Első ránézésre talán fel sem tűnik, hogy itt a fiókokat kihúzva nem látni vasalatokat. Pedig vannak: kiváló minőségű Blum Tandem teleszkópokon mozdul a három doboz, simán, az ütközést hidraulika csillapítja.
Ha alánézünk, látható a szerelvény. Egy mozdulattal kiemelhető a fiók, és hasonlóan könnyen vissza is helyezhető.
Végezetül három kép egy meghökkentő - bádogszürkére pácolt - bútorról. Fotogén, de ettől sem lett a kedvencem. Nem szoktam pácolni a fát. A legszebb mesterséges szín sem tudja megközelíteni azt az árnyalati gazdagságot, megmutatni azt a meleg fényt,ami a szépen megmunkált, szelíden kezelt (pl. viaszolt) fa sajátja.
Ez a munka is megerősítette az eltökéltségemet. Nem az én dolgom pácolt darabokat készíteni.
Azért felteszem a képeket, mert érdekesek. Meg biztos van, akinek ez tetszik:
