Kényelmes, egészséges, és - robbanásbiztos !
Még csak dolgoztam az ergonomikus székemen, amikor meglepetésemre felhívtak egy multinacionális vegyipari konszern budapesti üzeméből: hogy tudnék-e olyan munkaszéket készíteni, amelyik azon túl, hogy egészséges ülést biztosít, teljes mértékben fából van. Azért volt ez a szokatlan kitétel, mert egy oldószerekkel dolgozó laborba került volna, ahol minden olyan alkatrész nemkívánatos, amelyik elektrosztatikus feltöltődésre (szikraképződésre) alkalmas.
Örültem. Aztán mikor megkaptam a részletes elvárásokat tartalmazó elektronikus levelet, már nem annyira. Ebben leírták, hogy mit várnak el az ülőbútortól azon túl, hogy ne legyenek fém alkatrészei. Sokat.
Főképp, hogy legyen állítható rajta - minden.
Az ülőlap magassága, a háttámla dőlése és magassága, a karfa helyzete, stb. Biztosan tervezhető-készíthető ilyen bútor teljes egészében fából, de az akkora tervezési-modellezési feladat, ami hosszú időbe telt volna. Amíg egy ilyen darab szerkezetét megtervezem, mintadarabokat készítek, tesztelem, korrigálom… évek munkája.
Vettem egy nagy levegőt, és a válaszlevélben leírtam, hogy mi az, amit tudok:
egy kényelmes, erős, dinamikus ülést biztosító fa széket,
ami nem tartalmaz elektromos szikra képződését okozó alkatrészeket, és ha kell, a felhasználóra szabom. És felajánlottam egy már készen lévő mintadarabot: odaviszem, használják, teszteljék.
Ez, vagy egy ilyen lehetett:
Ez még csavaros összeépítésű volt, de kipróbálásra érdemes. Akkor már túl voltunk több teszten, tudtam, hogy a szék működik: csodát nem tesz, de kényelmes, hosszas ülőmunka közben kevésbé fáradunk el rajta, mint egy merev, vagy rugalmas, de rosszul méretezett ülőbútoron.
Nem kellett nagyon sokat várnom. Pár hónap után megvették a mintaszéket. És még néhány hónap múlva megkértek, hogy készítsek négy darabot, ekkor már kimondottan az oldószeres laborba. A szerkezet adott volt – korábban is csináltam fa csapokkal összeépítve. Ez nem csak fémmentes és erős, de dísze is a bútornak:
A háttámla rögzítésére is létezik hasonló megoldás, de azt mégsem akartam ilyen módon ráépíteni (erről a poszt végén lesz kép). Biztosabbnak gondoltam, ha az cserélhető. Attól nem félek, hogy eltörik – olyan erős, rétegelt-rugalmas elem ez, ami acélosan hajlik. De van, aki nem szereti, ha nagyon lágyan rugózik a szék háta, ezért ha kell, merevebb alkatrészt is fel lehet tenni.
Nem megyek bele a részletekbe. A lényeg, hogy némi fejtörés árán sikerült olyan rögzítő elemet készíteni, amiben a csavarok teljesen zárt térben vannak. Ha oldani kell őket, a fedelük elmozdítható.
Született tehát négy ergonomikus munkaszék. Kényelmes, robbanásbiztos. A különböző testalkatú dolgozókra is gondoltunk. Kettőt az átlagos ülésmagassággal készítettem, egyet-egyet alacsonyabbra illetve magasabbra méreteztem.
Remélem, azóta is jól szolgálják a festékgyári operátorokat :)
És készítettem mellettük egy olyant, ami inkább való a hátradőlős, ejtőzős, asztal melletti beszélgetésre. Ez inkább hátrafelé szeret rugózni. A támláját fixen rögzítettem, „átnövesztettem” az ülőlapon:
A karfa és a talp formáját is finomítottam, ezt a bútort így már egy természetes anyagokkal berendezett étkezőbe inkább el tudom képzelni, mint egy ipari környezetbe. (Ott is van.)
Végül egy galéria a munkaszékről – azok a képek, amik nem fértek be a szövegbe:
