Mielőtt hazai és saját ötletek, megoldások jönnének, két kedvenc külhonból:
A finneket mindenestől kedvelem, legyen szó kultúráról, politikáról, stb.
Az internet nagy ajándéka volt az angol faművesség felfedezése. Mértéktartóan tudnak bánni az anyaggal, és közben mindent megmutatnak. Persze kellett hozzá az a pár száz év, amikor az afrikai és egyéb bányákban, ültetvényeken szorgosan dolgoztak a helybeliek, megteremtve az anyagiakat ahhoz, hogy miss Marple gondtalan semmittevés közben tengethesse napjait a szigetországban. És nem mellesleg ahhoz, hogy kifinomuljon egyebek mellett a fával való bánás is. (Na, ez szép szó, ez a bánás.)
Nem előnyös túl sok szöveggel kezdeni egy ilyen blogot, nézzünk néhány képet egy másik angoltól, aki nem a kedvencem, de vannak nekem tetsző munkái. És ügyes, pontos.
Ez egy ládika, sajátos fecskefarkakkal. „Twisted dovetail” mondja J.B. úr.
Alatta egy kép arról, hogyan készül. Utána pedig egy székláb, csapokkal.
Az oldal, ahonnan a képek származnak: http://www.individualfurniture.com/maker/Chair-Maker.htm
Megnyerő. Az ember dolgozik a kezével. Mondhatni: kézműves. Közelmúltbeli tapasztalatom, hogy asztalos mesterjelöltek felháborodtak azon, hogy a mester mivoltuk bizonyítására szolgáló gyakorlati vizsgán kézi műveleteket kértek számon tőlük. Persze nehéz a dolguk, nem csak a műveleteket nem ismerik igazán, de a „szerszámkultúránk” – ha van ilyen szó – is elmaradt valahol. Nézzünk csak rá Mr. Bullar oldalára, vagy egy kéziszerszámokat forgalmazó európai vagy amerikai oldalra,aztán menjünk el egy hazai szakiskolába. Bár láttam már bíztató kivételt…
